A 2022-es évi rövid terepgyakorlatot az Apáthy-szikla és a Kecske-hegy között tettük meg a biosz faktosok részvételével. Amint leszálltunk a Nagyhíd megállónál a villamosról, fel is mértük a terepet. Szomorúan tapasztaltuk, hogy rengeteg építőipari darut látunk, amelyek természetvédelmi gondokra utalnak, hiszen a sok építkezés miatt zsugorodnak a természetes élőhelyek. Néhány perc nézelődés után neki is vágtunk a túrának.
Már utunk elején, még a város utcáit járva máris előkaptuk a jegyzetfüzetünket, ugyanis igen érdekes magyar liánfélékkel találkoztunk, amelyek a vadszőlő és a borostyán voltak. Majd miután mindenki kedvére lefotózta a borostyán végén lévő rombusz alakú leveleket, tovább is mentünk. Ahogy felértünk az Apáthy-sziklához, rá is jöttünk, hogy megérte, hiszen csodálatos látvány tárult elénk. Ezen a ponton készítettünk egy csoportképet is, megörökítve az energiával teli arcokat és mivel az eszünkben járt, hogy fentről még szebb lesz a kilátás, a társaság igen motivált volt egész úton.
A következő állomáson, az Apáthy-szikla mészkedvelő erdőjében kisebb csoportokra oszlottunk, és elindultunk felfedezni az erdő cserjéit, fáit, a kapott munkafüzetek segítségével. Mindenki nagyon ügyesen végezte el a feladatát, ami az volt, hogy minél több fát vagy cserjét beazonosítson, de a legnagyobb szenzációt mégis a Coccinella septempunctata okozta, mely élőlény nevét sosem fogjuk elfelejteni. (Felfedjük eme nagy titkunkat és megsúgjuk, hogy ez a hétpettyes katicabogár latin neve.)
Ezek után elértünk a Kőkapuhoz, ahová néhány kedves arra járó turista aggodalma ellenére fel is másztunk. Nagyon megérte, hiszen egyik társunk ammoniteszeket talált, amiért be is zsebelte a jól megérdemelt ötöst.
Következő úticélunk az Oroszlán-sziklához vezetett, ahol mindenki lélekben felkészült a túra igazi részére, hiszen itt jöttek csak az izgalmak. Ugyanis ahhoz, hogy végső úticélunkat, a Kecske-hegy tetejét elérjük, igazán meredeken kellett felfele másszunk, sziklákba, fákba és egymásba kapaszkodva. Ahogyan felértünk a hegytetőre, a szemünk elé tárult a gyönyörű táj, és elfogyaszthattuk a jól megérdemelt csúcscsokit, mely esetünkben nem csak csokit, hanem csúcs fahéjas csigát, pogácsát, piskótát és egyéb süteményeket is jelentett. Lefelé már szürkületben tettük meg az utunkat, hisz a naplementét a csúcson néztük meg és utána érkeztünk le, vissza a városba.
Szerintem minden biosz faktos nevében szólunk, ha azt mondjuk, hogy minden mozgó kő, kiborult táska, és elfogyott víz ellenére, csodálatos péntek délutánunk volt.

Molnár Sári (11.d) és Szemerkényi Lelle (11.d)

Jegyzőkönyv 1. - Jegyzőkönyv 2.